Versenykiírás

2018. 05.20 Abádszalók, Abádi Benedek Művelődési ház
5241, Abádszalók Mikszáth K. út 3

Versenyünkre bárki nevezhet, legyen az lelkes amatőr vagy cukrász! Ragadj spatulát és legyél te a Tisza-tó legjobb cukrásza!
Ha cukrász végzettséggel rendelkezel, kérjük a profi kategóriába, jelentkezz!
Nevezési díj: nincs (leadott versenyművek)
A helyszínen kóstolójegyeket árusítunk, amelyeket a versenyzők által készített sütemények kóstolására használhatnak fel az érdeklődők. Egy kóstolójegy ára 300 Ft
Egy nevező több kategóriában is indulhat! Minden versenyző számára asztalt biztosítunk!
A torták és a sütemények kategóriájában külön-külön lesz díjazva a cukrászok és amatőrök közül az első 3-3 legjobb alkotás. Minden benevezett/regisztrált torta a dísztorta kategória kivételével az abszolút versenyben is automatikusan részt vesz.
Minden további kategóriában az első 3 helyezett részesül díjazásban.
A zsűri által a fesztivál legjobb alkotásának minősített torta készítője a IV. Tisza-tó tortája címet veheti át és a hozzátartozó ajándékokat, kupát, oklevelet, ajándékcsomagot.
A belépés ingyenes. Ingyenes parkolási lehetőség biztosított.

Torták kategória: (profi-amatőr)

A téma és méret szabadon választott.
Kategóriánként burkolt és krémes tortákkal is lehet nevezni.
A burkolt tortákat ehető alapanyagból kell készíteni, de a tartáshoz megengedett a merevítés. A torták többsége a zsűrizés után és alatt felvágásra kerül.

Sütemények kategória: (sós-édes)

Minimum 1 tálca sütemény, nevezésenként előre felszeletelve.
A süteményből a zsűri részére kérünk tálalni 1-1 szeletet.
A zsűri értékeli, ha igazi régi hagyományos süteményekkel készülnek a versenyzők, melyet különdíjjal értékelünk.

Dísztorta kategória:

Témája: „Házi kedvencek ”. Ebben a kategóriában megengedett a hungarocell belső és a merevítés, viszont minden másnak ehetőnek kell lennie az alkotáson.
Az alkotás körüli díszítés a versenyző feladata. Az alkotás pontos nevét jól látható módon fel kell tüntetnie!
Az alkotásoknak az esemény végéig kint kell lennie, a közönség számára megtekinthető formában.

Gyermek kategória: (3-14 éves korig)
A téma és méret szabadon választott.
Burkolt és krémes tortákkal is és süteményekkel is lehet nevezni.
A burkolt tortákat ehető alapanyagból kell készíteni, de a tartáshoz megengedett a merevítés. A torták többsége a zsűrizés után és alatt felvágásra kerül.
Tisza tavi települések tortái:
Meghívásos alapon történik a Tisza tavi régió települési között a verseny. A téma az adott település jellegzetességei. Burkolt és krémes tortákkal is lehet nevezni. A burkolt tortákat ehető alapanyagból kell készíteni, de a tartáshoz megengedett a merevítés. A torták többsége a zsűrizés után és alatt felvágásra kerül.
Abszolút győztes:
A dísztorták és a sütemények kivételével minden nevezett torta automatikusan részt vesz ebben a versenyben, melynek győztese kapja meg a vándorkupát és a „Tisza-tó tortája” címet. 

(forrás:www.facebook.com/Tisza)

Jótékonysági koncert Debrecenben. „A szeretet házhoz megy” címmel rendeznek adománygyűjtő hangversenyt 2018. május 12-én, szombaton 18.30-kor a debreceni Attila téri görögkatolikus főszékesegyházban (a képen). A cél: segítségnyújtás a szíriai keresztényeknek.

Fellépnek: Pitti Katalin Liszt Ferenc-díjas operaénekes, Hajtmann Ildikó Bonis Bona díjas előadóművész
Dolhai Attila Jászai Mari-díjas művész, Lautitia Gyermekkar

Fővédnök: Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita
Moderátor: Somogyi László Gábor Kölcsey-díjas ikon- és festőművész

Az est teljes bevételét a rászoruló keresztény testvéreknek ajánlják fel.

A Tájházak Napján a Hajdúszoboszlói Fazekasházban vendégeskedett Hajdújdúnánás. A parányi udvarra beköltöztek a nánási szalmakalapkészítők, a kézműves szörpök gyártói és a mézeskalácsot sütők, díszítők. A hangulatról a hajdúnánási Szalmakalap Citera Együttes és szólistái gondoskodtak.

Az esemény főtmogatója az Invitel Zrt, mely fontosnak tartja a népművészet, a kultúra továbbélését, támogatását.(szöveg,kép: haromfold.hu)

Galánfi András (Hajdúszoboszló, 1945. március 25. –) Kossuth-díjas magyar népművész, fafaragó iparművész. A Népművészet Mestere. A Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja (2012).
Pedagógus családban született, s maga is szülei hivatását választotta, elvégezte a debreceni Tanítóképző Főiskolát, majd Nyíregyházán a testnevelő tanári szakot, a Testnevelési Főiskolán pedig az edzői szakot s nyugalomba vonulásáig tanított. A tanítás mellett az előadói pálya is nagyon vonzotta, máig is számon tartják előadóművészként is, megalapította a Fiatalok Népművészeti Stúdióját. Az 1970-es évektől a tanítás mellett főleg fafaragással foglalkozott, köztéri gyermekjátékokat, padokat, bútorokat készített. A hagyományos fabútorok mellett elkezdett farönkökből faragni, rendkívüli érzékkel tudta megválasztani alapanyagát, a farönköt, s mesteri bútorokat (pad, szék, asztal) faragott azokból. Mintegy rátalált az ősi rönkbútor hagyományának folytatására, saját maga tervezte és kivitelezte a rönkbútorokat. 1985 óta már nemcsak népművészként, hanem fafaragó népi iparművészként is számon tartják iparművészeti szakmai körökben. A hajdúsámsoni II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola dísztermét Galánfi András és Matl Péter fa domborművei díszítik. A fafaragásban ügyes gyermekek és ifjak sokat tanultak tőle főleg a nyári alkotói táborokban. 1992-ben megalapította a Nádudvari Kézműves Szakiskolát, amely európai hírűvé emelkedett, Írországból, Új-Zélandról, Walesből, finnektől, dánoktól, norvégoktól is jöttek a tanulni vágyok, méghozzá úgy, hogy semmiféle hírverést nem csaptak, csak tették a dolgukat és ennek a kisugárzása vonzotta oda az embereket.[2] Ezen iskola igazgatóhelyetteseként vonult nyugalomba 2008-ban, közben a Hortobágyi Nemzeti Park Látogatóközpontjában működő kézműves táboroknak is egyik legjobb szakmai vezetője.
Díjak, elismerések
Király Zsiga-díj (1996)
A Népművészet Mestere díj (1997)
Pro Renovanda Cultura Hungariae (1998)
Kossuth-díj (2017)

2018. május 2-án nyitja kapuit a XXIV. Berekfürdői Nagykun Művésztelep Bráda Tibor Munkácsy-díjas festőművész (a képen) vezetésével. 

Május 3-án, csüötörtökön 17:00-től Gaál András festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás, melyet Sípos Endre művészetfilozófus ajánl az érdeklődők figyelmébe.

Május 8-án, kedden 17:00-től Feledy Balázs művészettörténész tart előadást a mai képzőművészetről.

Május 9-én, szerdán 17:00-től a művésztelepen készült képekből zárókiállítást rendeznek, melyet Dr. Farkas Béla művészetpártoló vállalkozó nyit meg. 

A szerepi piactéren 2018. április 30-án, hétfőn tartják a IV. Mézes Napot.

9:00-től futóverseny gyerekeknek, felnőtteknek
9:30-tól ünnepi megnyitó
10:00-től a ZeneTheatrum gyermekműsora
10:30-tól Kiállításmegnyitó a Református templomban
11:00-től Óvodások műsora
11:30-tól Az Életház tagjainak és dolgozóinak műsora
12:00-től Eredményhírdetés, tombolasorsolás
13:00-tól Péter-Szabó Szilvia koncertje
A nap folyamán főzővesenyt is hírdetnek és mézeskalácsot is készíthetnek Kolozsvári-Donkó Rebeka műzeskalácsos mesterrel. Lesz egészségsátor, kézműveskedés, csillámtetoválás, büfé és vattacukor.

57-éves gyógyszerészként dolgozó, diplomás nő vagyok. Mindig is fontosnak tartottam a prevenciót, a betegségek megelőzését, de ennek ellenére én is úgy éltem, a mindennapi életemet, mint sok más ember. Dolgozom, szeretem a hivatásomat, nevelgettem a gyerekeimet.

Örültem, ha este haza estem és összedobtam valami vacsorát a családnak. Mindig a gyorsaság oldaláról közelítettem meg a dolgokat, olcsó, gyorsan elkészíthető, és finom legyen.

Majd a 40-es éveim közepén jöttek a szervezetem figyelmeztető jelei. Kezdett hullni a hajam, nem jól aludtam éjszaka, fáradékony voltam. Nem éreztem jól magam a bőrömben. Ekkor át kellett gondolnom, hogy hogyan tovább, mit szeretnék? Kifogásokat találni, hogy miért ezt nem, azt sem, vagy változtatni az életvitelemen, életemen. Ekkor eszembe jutott a fiatalkoromban is fontosnak tartott megelőzés, prevenció (de eddig ez jól hangzó hangzat volt, üres tartalommal).

Tudtam, hogy nekem kell változtatni, nekem kell megoldani, hiszen az én életem. De hogyan kezdjek hozzá? Fogalmam sem volt róla, de el kell kezdeni, mert baj lehet, hisz nap mint nap szembesültem a komoly egészségügyi problémákkal, mint gyógyszerész. Elkezdtem tanulmányozni a szakirodalmakat, az alternatív gyógymódokat, eset tanulmányokat, faltam a könyveket, ami a kezembe került azt mind elolvastam és amit jónak találtam bennük azt mind alkalmaztam a mindennapi életemben. Gyógyteákat készítettem, trambulinon ugráltam, vizeletem pH-ját lakmusz papírral néztem, megtanultam síelni. Még én is elmosolyodom, hogy miket voltam képes csinálni, de legalább csináltam.

Az azért már kezdett körvonalazódni a fejemben a rengeteg olvasás után, hogy a fő csapás vonala a táplálkozás körül mozog. Egészségesen kell táplálkozni, és rengeteget mozogni. A régi beidegződött szokásokat meg kellett változtatni, de ez nem ment egyik napról a másikra. Úgy vettem észre, hogy ez csak akkor megy, ha örömömet lelem benne, ha viccesek, pl.: a vizelet pH-jának nézése, (először csodálkoztam, hogyha sok gyümölcsöt, és zöldséget eszem vizeletem lúgos kémhatást mutat), a magok csíráztatása.

Az első saját kenyerem

Nagyítóval jártam vásárolni, hogy el tudjam olvasni az élelmiszerek összetevőit, az e anyag tartalmát, oda kellett figyelnem a nagyítói manővernél, nehogy azt gondolják a betegeim, hogy megzizzent a patikusnőnk.

Mikor olyan könyv akadt a kezembe, ahol taglalták, hogy miben főzzünk „sérült teflon bevonatú edénybe ne” lecseréltem az edényeimet, és mágnessel jártam a boltokat, hogy saját magam ellenőrizzem, hogy nehogy alumínium edényt vásároljak. Muris lehetett, mikor a boltban egy korosodó hölgy vásárlás előtt elővette a mágnesét, és tüzetesen megvizsgálta az edényeket.

A két lányom akik már felnőtté cseperedtek, fenntartással figyelték anyukájukat, de segítettek. Amikor csíráztatási élet szakaszom volt, csíráztató cserépedényt vettek, ajándékba. Mikor befőztem, a megtermelt bio paradicsomomat, befőző edényt, mikor sárgarépát akartam aszalni, aszalógépet kaptam. Ha olyan könyv akadt a kezembe ,ahol az ugrálást tartották a legjobb mozgásformának, trambulinnal leptek meg, ha a boltokba az élelmiszer címkéket sasoltam, nagyítót ajándékoztak.

Gondolom úgy voltak vele, hogy nekem örömet okoz, ezen foglalatosság, hadd csinálja! Az ivóvíz ahol élek, mindig is rossz minőségű volt, számomra ihatatlan, ezért víz szűrőt szereztem be. Azóta is ivásra és főzésre szűrt vizet használok, nincs a környezetemben, műanyag flakonos víz.

Ezen tevékenységemmel, eltöltöttem legalább 4-5 évet, és ez idő alatt teljesen átalakultak a szokásaim, az életem. Olvastam, hogy nem csak a táplálkozás, de a környezet ahol élünk, az is nagyon fontos. Én ezen tudás birtokában úgy ítéltem meg hogy nem a legegészségesebb házban élek, de egy házat lecserélni hobbiból nem olyan egyszerű. Ez az elgondolás még nekem is meredek volt, de csak fontolgattam. Az 50-es éveim közepén egy családi tragédia után, még egy nőgyógyászati műtétem is volt.

A barátnőm, aki pszichiáter meglátogatott lábadozásomkor, azt találta mondani, hogy vigyázzak magamra, mert nem jó bőrben talált, finoman fogalmazva. Otthonomba haza térve barátnőm kitalálta, hogy menjünk el Londonba, egy kis változatosság kell neked, mert nagy baj lesz. És innentől kezdődött igazán az én változókorom- az én változásom. Kint Londonban kaptam az öcsémtől a hírt, hogy a szüleim házára vevők vannak. (10 éve eladó). Megvan a pénz az új parasztházra.

Nem volt kérdés, hogy hol, hát Mezősason./1995-óta ezen a kis településen fiókgyógyszertárat üzemeltetek/ Ahol a házakhoz, hatalmas gazdasági udvar és nagy kert tartozik, jó minőségű fekete földdel. Elkezdtem a parasztházam felújítását, komfortossá tevését, millió egyszer összeveszve a kivitelezővel, például sárral akartam betapasztani a vályogfalakat, de már nem nagyon lehet fellelni a vályogvető cigányokat, vizes bázisú festékeket lehetett csak használni, és csak mésszel meszelni.

Ahogy szépülgetett, épülgetett a parasztház, elkezdtem a bio gazdálkodásnak mondható kertészkedést, most meg ez lett a rögeszmém. Bújtam a kertészeti könyveket, használtam a növénytársításokat, mulcsoltam, fákat ültettem. Elvégeztem az aranykalász gazda tanfolyamot, hogy valami fogalmam legyen a gazdálkodásról. De örömöm telt benne, jól éreztem magam és örültem a megtermelt vegyszermentes zöldségeimnek. Büszkén magyaráztam, a lányaimnak, amit együtt vetettünk, ez borsó, ez sárgarépa, így néz ki a spárga, articsóka, csicsóka.

Mindenütt bársonyvirág nyílott a kertemben, tele volt a kertem kartondobozokkal és szalmával. A környékbeliek csodálkoztak, mit csinál ez a gyógyszerésznő? Hiszen ezekről a dolgokról én sem hallottam előtte, csak a mélyebb tanulmányozás során bukkantam rá. 3 év alatt a felújítás befejeződött, és végre kiköltözhettem. Örömmel nyugtáztam, most már ahol élek, egészségesebb a környezetem.

A zöldségek, gyümölcsök vegyszermentesen növekednek, a vetőmagjaim nincsenek csávázva, a víz szűrt, a levegő jó, nincs zaj. De jól főzőm e meg? Egészséges lesz amit elkészítek? Ekkor hallottam, hogy diétás szakács tanfolyam indult, de elvégzésének feltétele a szakács szakma.

Itt egy másik kihívás, iskola padba ülés ismét. Belevágtam, mit veszíthetek? Csak nyerhetek. Nagyon élveztem a szakács tanfolyamot. Hezitáltam, hova menjek gyakorlatra, mivel mindig idő zavarba voltam, úgy döntöttem, hogy az egyik helyi vállalkozóhoz jelentkezek, szakács jelöltnek. Előbb nagyon csodálkoztak, de mikor elmondtam mi motivál és fontosnak tartom az egészséges táplálkozást és e területen gyér a tudásom, megnyugodtak a kedélyek. Az étteremben a gyakorlatokat nagyon élveztem, és igyekeztem megfelelni. Az idősebb szakácsok, pincérek érdeklődéssel figyelték a fejlődésemet. A tanulás nagyon jó agymozgató volt, igaz nem tanultam olyan könnyen, mint fiatalkoromban. Éjszaka főztem, gyakoroltam a vizsgára.

Ezt az életszakaszomat a lányaim már egészen élvezték. „Anya sokkal finomabban főzöl, most már megismertük a krémleveseket, tudd csörögét és aranygaluskát is sütni”. Nekem a célom, az volt hogy a mesterszakácsoktól ellesem a tudást. Ezek után jöhet a diétás szakács tanfolyam, itt már a szakmám is bekapcsolódott, hisz beszéltünk a laktózérzékenységről, köszvényről, cukorbetegségről, lisztérzékenységről és a daganatos betegek táplálkozásáról is.

A dietetikus és élelmiszer mérnök végzettségű oktatónk olyan szeretettel, olyan magas szintű ismerettel adta elő a tudnivalókat, hogy csak úgy szívtam magamba a tudását. Megtanultam tőle a helyes, egészséges táplálkozás alapelveit, hogy hogyan táplálkozzunk, hogy egészségesek maradjunk. Innentől kezdve tudományosan főzők és táplálkozok, az egészségem érdekében.

Sokat mozgok, én azt szoktam mondani „nekem a kertem a fitnesztermem”. Tavasztól – őszig rengeteg teendő van benne. Természetesen a növényeken kívül az élelmiszerek közül nagyon fontos a hús, a tej, és a tojás, hiszen ezek biztosítják a teljes értékű fehérjéket számunkra.

Ezért régi álmom is megvalósult, kecske került az udvaromra, 3 gidával. Mindenki le akart beszélni a kecsketartásról, még ilyen nagy ellenállásba nem ütköztem. Minden negatívumot elmondtak a kecskékről: kártékony, gondozást igényel, hogy egyeztetem össze a mindennapi munkámmal? Majd nem bírod! Na meg mi lesz a fejéssel? Egy doktornő kecskét fej, a szegények tehenét? Ugyancsak érdekes lesz?! Hát miért ne, azt is meg lehet tanulni, ráadásul a kecsketej egészségesebb. Gondoltam, nem kell tejet sem venni. Még nem tudok kecsketejből sajtot készíteni, ez egy következő feladat.

Jelenleg azon szobanövényekkel foglalkozok, amelyek az alvást elő segítik, tisztítják a levegőt, megkötik a formaldehidet, a lakásban lévő penészgombákat, stressz oldó hatásuk van. Be is szereztem már egy párat.

Mindenképpen el kell kezdeni az életmódváltást, eleinte úgy érzi az ember, hogy egy helyben topog, nincs eredmény.

De ez nem így van, beérik, csak csinálni kell, és apró pici tervekkel tovább lépni. Ezen tudás birtokában tudok segíteni az egészség megőrzésében betegeimnek.

Sokszor halljuk „nincs időm, fáradt vagyok”, de én azt gondolom, hogy mindig arra van időnk, amire szánunk. Úgy fogunk tovább élni egészségesen és boldogan, ha megtartjuk egészségünket.

(Írta: Dr Borsos Gizella, aki ezzel a dolgozattal III. helyezést ért el a Nézőpontváltó Egyesület által kiírt Az én változókorom - az én változásom című országos pályázaton.)

Cseh Tamás-Bereményi Géza: Tanár Úr

Rendhagyó ez a köszöntő Bodnár Tanár Úr születésnapján, aki oly sok mindent megélt: „fejemben egy verkli jár / mely verkli így muzsikál / túléltem mindeneket / féldecis rezsimeket” – mondhatná ő is Bereményi szavaival. A hetvenes évek szűk levegőjében voltam gimnazista itt, a Karacsban. Osztályfőnököm Bodnár Tanárnő volt. A földrajzot Tanár Úr tanította nekünk. Nem szerettem az akkori iskola hangulatát. Nem éreztem jól magam itt. Folyton lázadtam, jártattam a számat. Bevezették A világnézetünk alapjai c. tantárgyat, amit Kircsi Károly tanított az osztálynak, aztán egyszer csak arról suttogtak, hogy Kircsi Tanár Úr nyomtalanul eltűnt. A Sárospataki Diák Napokon a szabadtéri színpadon hallottam Cseh Tamást énekelni. Olyanokat dalolt, hogy „ felejteni kell! a régi iskolákat, tanári tébolydákat, az összes tévhitet.” S ebben az ideglelős korban, hangulatban a mi nemzedékünket így érintette meg a történelem, így – „s hogy néhány hírfoszlányt hoz fülünkbe a szél” –, innen-onnan, akár a szomszéd nagyfiútól, aki történetet mesél a nem is olyan távoli múltról, akkor, amikor nem szabadna beszélni, mert ’56 után az idő végképp „hályog alatt” van, s nem lehet tudni, hogy ki a barát, ki az ellenség.
            Tanárnő és Tanár úr is sok mindent tudott és megélt. Próbáltak megvédeni bennünket, nem beszéltek az ötvenes évekbeli élményeikről, de jelezték, hogy nem szabad és nem kell feltétlen hősnek lenni. Túl kell élni, tanítani kell, tanulni kell, tenni a dolgunkat, a katedrán, az iskolapadban.
            Bodnár tanárnő nekem soha nem volt Irénke néni, tanár néni. Soha sem volt negédes, kivételező, szubjektív. Először egyébként azt hittem, hogy nincs is szíve, hiszen szigorú, igazságos és alig mosolygós ember mutatkozott be nekünk elsős korunkban. Aztán a négy év alatt rájöttem, hogy nemhogy szíve, de arany szíve van. Hogy tűzbe megy és vitába száll tanítványaiért, nem előttünk, hanem a tanáriban.

            Tanár Úr mosolygós, szelíd, vicces volt, épp Tanárnő ellentéte.
Akit tanított Bodnár Tanár Úr az bizonyára sosem felejti el, hogy hol van Asuncion, Paraguay fővárosa. És a földrajz szakkör kirándulásait sem. Bulgáriában voltam velük. Neszebár és a szárnyashajós kirándulás máig ható élmény számomra.

              Már felnőtt koromban többször is vendégeskedtem náluk, nagy fiamat büszkén vittem hozzájuk, aki József Attila verset mondott nekik. Kisebb fiunk, Márton pedig Tanár Úr segítségével írt meg egy 56-os történelmi pályázatot. A rendszerváltozás idején Tanár Úrral családom is kapcsolatba került, hiszen a bátyám sokszor felkérte, hogy a Farkas szigetben táborozó gyermekeknek tartson rendhagyó földrajz, vagy biológia órát. Évekig járta az erdőt a diákokkal. Az uram is kikérte mindig a véleményét. A köztiszteletben álló - már nyugdíjba vonult- pedagógusnak ő adhatta át - szinte az elsők között - az abban időben alapított Csenki Imre Néptanítói-díjat. S aztán nem csak, mint politikus, hanem mint magánember is sokat beszélgetett vele, velük. A Bodnár házaspárral. Tanárnőhöz már a temetőbe járunk, de Tanár Úr itt van közöttünk. Nem csak mi látogatjuk őt rendszeresen, volt tanítványai egymásnak adják a Kálvin téri kapu kilincsét. S nem csak nekem, de sokunknak ő a minta: hivatástudatban, emberi kapcsolatokban.
              Hűséges típus, elvhű a saját elvéhez és értékrendjéhez.
Most már azt gondolom – idézve Bereményi Gézát és Cseh Tamást szabadon - „érezze mindig, hogy ezen túl igaza lesz, igaza volt Önnek Tanár Úr!„

              Mindenben! Köszönöm, és Isten éltesse születése napján!

(Írta: Csontos Gabriella, fotó: Sipos János)

Szervusztok ti öregkori eljövendő évek. Szervusz "szépkor". Egyezkedjünk. Kufár módra alkuba bocsátkoznék. Kérek, de végül adok.
    Demencia, Alcheimer-kór ti csak sétáljatok tovább. Nektek nem kívánok ajtót nyitni, hellyel sem kinálnálak, de tudom ki sem zárhatlak, mert, ha egyszer, ha mégis meglátogattok és maradtok, amin osztoznunk kell az közös. Beszéljük meg előre. Ne legyetek kegyetlenek.
- Ne vegyétek el tőlem a szeretteim arcát, hogy tudjam a végsőkig ők kik nekem. Ne hangozzék el a kérdés: - Te ki vagy, Én nem ismerlek.
- Ne vegyétek el tőlem a szavak értelmét, a szép szó gyönyörűségét. Engedjétek, hogy tudjam és érezzem mit jelent a kenyér...utca...fák...szeretet... és hogy léteznek ünnepek.
- Ne üresítsétek ki a tekintetemet. Ne ültessetek tompán óraszámra, bambán egy székre.
- Ne vegyétek el tőlem az akaratom kiváltságát, hogy tudjam, én mozgathatom lábam, kezem, térdem.
     Félek kicsit félek, pedig még gondolkodom, tervezek, összerendezek agyban és tettben, de korban már jócskán "hetvenkedek".
- Még tudni akarom mi a tavasz, mikor lesz hétfő és mitől van meleg. Mi az ami egyszer elmúlt és mi az, ami majd lesz. Nem követelem, nem is kérem a jövőt, csak az értelemmel élhető jelent.
- Ne vegyétek el tőlem a neveket. Hagy emlékezzek ki volt K és ki volt D. Hogy tudjam tegnap X-szel találkoztam és ma Y volt, aki az utcán rámköszönt.
      Igértem, hogy alkuldék. Alkuba szállnék veletek. Részemről mi az alku tárgya, amit vihettek?
Ha egyszer vége lesz, nektek adok mindent, ami bennem anyagi, ami én voltam. Adom a testet, a mozdulatlan szivet, kezet, lábat, térdet. Adom a szépséget látó, akkor már csukott szemet, a régen szavakat szóló, akkor már néma szájat. Csak egyet hagyjatok majd itt, ami számotokra már értéktelen: az emlékemet. (Írta: Anyóka, fotó:pixabay)

A munkámból kifolyólag egy éve sokat utazom. A tömegközlekedést nagyon nehéz volt megszoknom. Több mint tíz évig egyedül dolgoztam egy helyiségben, ezért teljesen elszoktam az emberek közelségétől, a sokaságtól. Szorongtam, pánikba estem a buszon, a vonaton, a villamoson. A metró szóba sem jöhetett. A távolsági buszra úgy szálltam fel, hogy lehetőleg minél nagyobb tér legyen előttem, tehát vagy az első ülések egyikére pályázatam, vagy a hátsó ajtónál lévőket igyekeztem elfoglalni. Azért próbálom megtalálni mindig a szépet, a csodálnivalot, hogy le tudjam győzni lelkem és agyam rémségeit. S általában sikerül is.
Berettyóújfaluba menet az aszfalt állapota valami rettenetes, de az égbolt minden évszakban itt a legszebb. Olyan felhő kombinációk képződnek, amik festővászonra kívánkoznak. Van egy gémeskút is a pusztán és nincs más, ami a szemembe ötlene. Az ég, mint egy kupola borul a tájra. A megyei utazásaimat hamar megszoktam, bár ezeken az alkalmakon szembesülök a magyar valósággal. Elhanyagolt ruhájú emberek, kialvatlan fiatalok, kórházba utazó, vagy onnan távozó betegek.
A fővárosi utazásokat már nehezebben viselem.
Az automata ajtó záródástól is a frász jött rám. A mozgólépcső látványától is rosszul lettem. Budapestre míg jó idő volt a camping biciklimet is vittem a vonatra és a főváros legforgalmasabb útjain szlalomoztam a járókelők között. Aztán tavaly augusztusban elestem és nagyon megütöttem a térdemet. Sokáig fájt és kénytelen voltam erőt venni magamon és leszálltam a mélybe. Lementem a mozgólépcsőn a föld alá. Az emberek szemébe nézve, kapaszkodót keresve próbáltam legyűrni félelmemet.
Sikerült, és most már - ha nem is minden aggodalom nélkül - de metrón utazom. Nehéz azonban a szemeket keresni, mert mindenki - fiatal és öreg -, a mobiltelefonját bámulja. A föld felett is sokan mobiloznak, van aki a biciklijén, menet közben kommunikál. A járdák rágógumi foltokkal tarkítottak, kutyapisitől bűzlenek. A Kálvin téri aluljáróban élő hajléktalanok látványa elkeserít. Nem tudom, hogy ezeknek az embereknek hol vannak a családtagjaik, hol vannak a barátaik? Jó hazajönni és annak örülök, hogy kialakuló pánik betegségemet mindenféle gyógyszer és egyéb kémiai szer nélkül legyőztem. (Írta: Csontos Gabriella, fotó:pixabay)